Több kell, mint szabályok, amik majd “megvédik a gyermeket”
A valódi biztonság belül kezdődik.
Miért (és hogyan) tanítsuk meg gyermekeinknek érzéseik, gondolataik és szükségleteik felismerését és kifejezését?
„Ne beszélgess idegennel!”
„Ne menj el senkivel, ha nem tudja a jelszót!”
„Szólj egy felnőttnek, ha bántanak!”
Ismerős mondatok?
Sokan tanítjuk ezeket a gyerekeinknek – és fontos is, hogy legyenek szabályaink.
De vajon elég-e mindez a valódi védelemhez?
➡️ Egy kisgyermek akkor tud hatékonyan kiállni magáért, ha tudja, mit érez, érti, hogy joga van nemet mondani, és elhiszi, hogy a belső érzéseire hallgathat.
És ez a tudás nem veleszületett – tanítani és gyakorolni kell.
Legújabb cikkemben arról olvashattok, hogyan épül fel a belső biztonság:
– milyen egyszerű, játékos eszközökkel taníthatjuk meg a gyerekeinknek az érzések felismerését,
– hogyan segíthetünk nekik abban, hogy szavakba tudják önteni a „valami nem jó” érzést,
– és mit kezdjünk szülőként a saját, sokszor meg nem tanult, be nem gyakorolt érzelemkezelésünkkel.
📌 A belső biztonság tanítható. A külső biztonságnak pedig ez lesz az alap pillére. És ez a kettő együtt az egyik legfontosabb dolog, amit a gyermekednek adhatsz.
A fenti “biztonsági” mondatok biztosan sok szülő számára ismerősek, hiszen hosszú évtizedek óta a gyermekvédelem alappillérei közé tartoznak. És bár ezek a szabályok nem haszontalanok, sajnos gyakran önmagukban nem elegendőek.
Egy gyermek akkor tud valóban biztonságban lenni – fizikailag, lelkileg és kapcsolati szinten is –, ha képes érzékelni, mi történik benne, és meg tudja fogalmazni, mire van szüksége, mit nem szeretne, vagy mikor van bajban. Ezt a képességet viszont nem tanítják meg sehol „tantárgyként” – a szülő, a nevelő, a környezet példája és gyakorlata révén alakul ki.
Hogy hogyan taníthatjuk ezt meg nekik szülőként – akkor is, ha esetleg mi magunk sem tanultuk ezt meg gyerekként - és hogy miért (lenne) kulcsfontosságú a gyermekek érzelmi tudatosságra nevelése? Ehhez ad támpontokat, szakmai háttérinformációt, és azonnal használható játékos fejlesztő ötleteket legújabb cikkem.
Miért nem működnek a “védelmi szabályok” önmagukban?
Sok prevenciós tanács – jelszavas védelem, bugyiszabály, „ne menj el senkivel” – abból indul ki, hogy a gyermek észreveszi, ha baj van, és képes cselekedni. De ez csak akkor lehetséges, ha:
tudja, milyen érzés, amikor valami kellemetlen vagy zavaró,
érti, hogy joga van nemet mondani, még akkor is, ha egy felnőttről van szó,
képes szavakba önteni a belső történéseit (pl. „rossz érzésem van ettől az embertől”),
elhiszi, hogy a belső érzéseire hallgathat, és bízhat önmagában.
Ha ezek a képességek hiányoznak, akkor hiába tudja a „szabályokat”, a gyermek egy kellemetlen élmény vagy egy számára nehéz helyzet hatására leblokkolhat. Nem meri kimondani, hogy ezt nem, mert nem tanulta meg, nem gyakorolta be, hogyan tud nemet mondani. (Természetesen itt most nem azokra a helyzetekre gondolunk, amikor egy gyermek a szülőnek fejezi ki nemtetszését a szabályok és korlátok betartatása esetén - de ezek a helyzetek is nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogyan fogalmazhatja meg gyermekünk véleményét megfelelő módon.) Rengeteg gyermek nem szól, hogy valami rossz, mert nem tudja, mit is érez pontosan, és azt meg pláne nem, hogyan tudná ezt szavakba önteni. De hát gondoljunk csak bele, ez sokszor még felnőttként is mennyire nehéz…
Mi történik, ha a gyermek meg tudja fogalmazni, amit érez?
Egy érzelmileg tudatos gyermek nem feltétlenül „magabiztos” a klasszikus értelemben. Nem arról van szó, hogy minden helyzetben magabiztosan kiáll magáért – hanem arról, hogy képes felismerni és elmondani:
„Félek most egy kicsit.”
„Ez nem esett jól.”
„Most szeretnék egyedül lenni.”
„Zavar, hogy ilyen közel jött hozzám.”
„Nem akarok ezzel a játékkal játszani.”
„Kérek segítséget.”
Ez a belső biztonság adja meg a külső védelem alapját. Aki tudja, mit érez, és bízik abban, hogy joga van ezt kimondani – az könnyebben tud nemet mondani, határokat húzni, vagy segítséget kérni.
Fontosnak tartom, hogy ne csak arról adjak információt, mi fontos és/vagy nélkülözhetetlen a gyermekek testi-lelki-mentális jólléte érdekében, de használható, otthon alkalmazható, 0 forintba kerülő eszközöket is adjak ahhoz, hogy ez minden családban meg is valósulhasson.
Jöjjön tehát most is néhány játékos gyakorlatok otthonra – és néhány tipp arra vonatkozóan, hogyan taníthatjuk ezt meg a gyerekeknek:
🎲 Érzelemkártyák játéka
Készíthetünk (vagy vásárolhatunk) érzelemkártyákat – például: öröm, szomorúság, félelem, harag, szégyen, kíváncsiság stb. Játsszatok szerepjátékokat: „Mi történt a kis nyuszival, hogy ilyen szomorú lett? Te mikor voltál utoljára ilyen szomorú?”
🎭 Mi történik a testemben?
Beszélgessetek arról, hogyan érzi a gyermek a testében az érzelmeket: „Mikor félsz, hol érzed? Összeszorul a gyomrod? Megfeszül a vállad?” Így könnyebben felismeri az érzések testi jeleit is.
📚 Történet mesélős játék
Olvassatok mesét, majd kérdezd meg: „Szerinted mit érzett most a szereplő? Te mit tennél a helyében?” Ez segíti a mások érzéseinek felismerését is.
🚦 Közlekedési lámpa játék a határokról
Jelöljétek a határokat színekkel:
Zöld = Ez jó érzés, rendben van.
Sárga = Kicsit bizonytalan, lehet, hogy nem jó.
Piros = Ez biztos, hogy rossz, ezt nem szeretném!
A gyermek megtanulja, hogy joga van pirosat mondani – és ezt hogyan tudja megfelelő módon ki is fejezni, illetve határainak tiszteletben tartását hatékonyan biztosítani.
🗣️ Nemet mondani biztonságban
Játsszatok olyan szituációkat, amikor „játékból” nemet kell mondani: „Képzeld, azt mondom neked, hogy most azonnal add ide a kedvenc játékodat! Mit válaszolsz?” Ezzel a gyermek gyakorolja az asszertív(!) nemet – játékos, biztonságos keretben.
És a szülő…?
Ne feledjük; csak azt tudjuk átadni, amit mi is birtoklunk.
Sok felnőtt nem tanulta meg gyermekkorában az érzelmekkel való bánásmódot. Megszégyenítették, ha sírt, nem hagyták dühösnek lenni, nem kérdeztek rá, mit érez vagy mire lenne szüksége.
Ezért is van az, hogy sok szülő jól akar nevelni, de nem tudja, hogyan is kell érzelmileg támogatni a gyermekét – mert ez neki sem volt meg.
Fontos tehát tükröt tartani önmagunknak.
Melyhez segítség lehet például ez a néhány kérdés.
Felnőttekhez, önmagadhoz:
Milyen szavakat használok az érzéseimre?
Könnyen kifejezem, ha valami rosszul esik?
Tudok nemet mondani úgy, hogy nem érzem tőle magam bűnösnek?
Képes vagyok felismerni a saját szükségleteimet? El tudom mondani őket?
Mikor hallottam utoljára magamtól azt, hogy „erre most nincs kapacitásom” vagy „ez most nekem sok”?
Ha ezekre a kérdésekre nem tudunk őszinte, magabiztos válaszokat adni, az nem baj – de fontos a felismerés! Ez pedig már önmagában lehet a fejlődés kezdete.
Mit tehet a szülő a saját érzelmi tudatosságáért?
Olvass az érzelmi intelligenciáról, asszertivitásról, együttműködő kommunikációról, az önmagaddal folytatott belső párbeszéd jelentőségéről
Írj naplót az érzéseidről: „Ma mi esett jól? Mi volt nehéz?”
Tanulj meg nemet mondani másoknak – és figyelje meg, mit érez közben. Figyeld azt is, mikor teszed ezt dühből, és mikor megy már nyugodt ám határozott, szeretetteljes énképviselettel.
Kérj segítséget, ha szükségét érzed: egy jó önismereti csoport vagy egyéni konzultációk egy segítő szakemberrel rengeteget segíthet abban, hogy magabiztos, hiteles szülőként tudj jelen lenni.
Gyermeked védelmének, testi-lelki biztonságának kulcsa tehát az érzelmi önismeret és hiteles kapcsolat.
A biztonság nem csupán fizikai védelmet jelent. A valódi biztonság belül kezdődik: abban a képességben, hogy tudom, mit érzek, mit szeretnék, és ki tudom fejezni ezt a külvilág felé is.
Ez a képesség nem velünk születik – tanulni kell. A gyermek pedig tőlünk tanul: abból, ahogyan mi beszélünk az érzéseinkről, ahogy jelen vagyunk a nehézségeiben, ahogy reagálunk, amikor ő nemet mond nekünk.
Nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek. De ha készek vagyunk fejlődni, kérdezni, gyakorolni, akkor már megtesszük a legfontosabb lépést: valódi, belső eszközt adunk a gyerekeink kezébe. Olyat, amely egész életükben elkíséri őket.
Végezetül pedig itt találsz egy sablont. Bátran készítsd el és használjátok otthon!
🎴 Érzelemkártyák sablon (otthoni használatra)
🔹 Örömteli érzések – sárga kártyák
Örülök
Boldog vagyok
Lelkes vagyok
Büszke vagyok
Megnyugodtam
Kíváncsi vagyok
Hálás vagyok
Vidám vagyok
🔸 Kellemetlen érzések – piros kártyák
Szomorú vagyok
Csalódott vagyok
Félek
Haragszom
Dühös vagyok
Zavarban vagyok
Sajnálom magam
Szégyellem magam
🔵 Semleges / Bizonytalan érzések – kék kártyák
Fáradt vagyok
Unatkozom
Elveszettnek érzem magam
Kételkedem
Túl sok minden történik bennem
Ideges vagyok
Nem tudom, mit érzek
🟢 Kapcsolódási érzések – zöld kártyák
Szeretve érzem magam
Fontosnak érzem magam
Kapcsolódom valakihez
Egyedül érzem magam
Kirekesztettnek érzem magam
Megértve érzem magam
Meg nem értettnek érzem magam
📎 Hogyan készítsd el?
Nyomtatás: Használj színes papírokat a kategóriákhoz (vagy színezd be a hátoldalt filccel).
Méret: Egy kártya legyen kb. 7 x 10 cm (bankkártya méretű), így kényelmesen kezelhető gyerekeknek.
Laminálás (opcionális): Ha van laminálód, tartósabbá teheted a kártyákat.
Tárolás: Tegyétek egy kis dobozba vagy borítékba – és használjátok, amikor csak kedvetek van.
🧩 Játékötletek a kártyákhoz
1. Érzelem-választós játék
Kérdezd meg: „Ma melyik kártya illik rád?” Választhat egyet, és elmondhatja, miért azt választotta.
2. Mesélős játék
Húzzon ki egy kártyát, és meséljen egy történetet, amikor azt érezte. (Szülők is csatlakozhatnak!)
3. Szerepjáték – Mit mondana ez az érzés?
Húzzatok ki egy kártyát, és játsszatok el egy jelenetet, amiben ez az érzés jelen van: „Mit mondana egy haragos kisállat?”
4. Érzelem-párosító
Rakjátok ki az érzelemkártyákat, és melléjük képeket (pl. gyerekmagazinból kivágott arcokat, testtartásokat). Párosítsátok össze!
Az érzelmi tudatosság és a biztonság megtanítása nem egyik napról a másikra történik, de minden apró lépés közelebb visz egy erősebb, magabiztosabb gyermekhez – és egy olyan szülőhöz is, aki tudja, hogyan legyen támasz a változás útján.
Ha szeretnél még mélyebben elmerülni ebben a fontos témában, vagy támogatásra vágysz, hogy a gyakorlatban is még hatékonyabbá válj, nagy szeretettel várlak online konzultációkra és gyermekfoglalkozásaimra is, hiszen legtöbbször együtt, szülő és gyermek közösen dolgozva tudja a legjobb eredményt elérni.
Ne feledd, a valódi biztonság belülről fakad – és te is megadhatod ezt a biztonságot gyermekednek!
