Mitől lesz biztonságos egy gyermekotthon?
Az Alapvető Jogok Biztosa, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság megkeresésére és felkérésére szakmai véleményezést és állásfoglalást készítettem arról, hogy a gyermekvédelmi szakellátás, különös tekintettel a különleges és speciális szükségletű gyermekeket ellátó gyermekotthonok milyen módon tehetők biztonságosabbá.
A felkérés kapcsán számos biztonsági és balesetvédelmi szempont merül fel. Számomra azonban a kérdés kezdettől fogva nem elsősorban műszaki vagy épületüzemeltetési kérdés volt.
Sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy mitől lesz valójában biztonságos egy gyermekotthon.
A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek szinte kivétel nélkül olyan élethelyzetekből érkeznek, amelyek önmagukban is súlyos veszteségeket, sérüléseket és traumákat hordoznak. A családból történő kiemelés még akkor is komoly trauma lehet, ha arra a gyermek védelme érdekében kerül sor. Ezt követően pedig a gyermekeknek egy olyan intézményes környezetben kell újra biztonságot, bizalmat és kiszámíthatóságot találniuk, amely megfelelő működés esetén segítheti a gyógyulást, rossz működés esetén azonban akár újabb sérülések forrásává is válhat.
Ezért a gyermekek biztonságáról szóló szakmai párbeszéd véleményem szerint gyakran nem a legfontosabb kérdés körül zajlik.
Mitől lesz ugyanis valóban biztonságos egy gyermekotthon?
Nem attól, hogy hány zár van egy ajtón.
Nem attól, hogy hány szabályt alkotunk.
És nem attól sem, hogy hány újabb korlátozó intézkedést vezetünk be.
A gyermekek biztonságát hosszú távon elsősorban azok az emberek határozzák meg, akik nap mint nap kapcsolatban állnak velük.
Az a szakmai közösség, amely képes együtt gondolkodni a gyermekek érdekében.
Amelynek tagjai közös szakmai értékrend és közös célok mentén végzik munkájukat.
Amely megfelelő szakmai irányítás mellett képes egységesen reagálni a gyermekek szükségleteire, nehézségeire és kríziseire.
És ide tartozik a megfelelő számú, megfelelő képzettségű, megfelelő önreflexióval rendelkező, mentálisan és pszichésen stabil szakellátó személyzet jelenléte is.
Olyan szakembereké, akik rendelkeznek a gyermekekkel való munkához szükséges kommunikációs és kapcsolati kompetenciákkal, megfelelő érzelmi intelligenciával, együttműködési készséggel, valamint traumatudatos szemlélettel.
Mert a gyermekek biztonságát nem csupán a tárgyi környezet, hanem legalább ilyen mértékben a velük kapcsolatba kerülő felnőttek működése határozza meg.
A gyermekek biztonságának kérdése ezért legalább annyira szakmai, humánerőforrás- és ellátásszervezési kérdés, mint amennyire balesetvédelmi kérdés.
Mert végső soron nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen eszközökkel tesszük biztonságosabbá az épületet.
Hanem az, hogy rendelkezésre állnak-e azok a szakmai feltételek, amelyek a gyermekek számára valódi biztonságot, kiszámíthatóságot, támogatást és fejlődési lehetőséget képesek nyújtani.