Eltörölni, mint ha nem is lett volna – Avagy mit árul el rólunk, ha a konfliktust mások levegőnek nézésével kezeljük?

Eltörölni, mint ha nem is lett volna – Avagy mit árul el rólunk, ha a konfliktust mások levegőnek nézésével kezeljük?

Tegnap még napi szinten beszéltetek. Támogatott, biztatott, talán azt mondta, szeret. Ma meg úgy megy el melletted, mintha soha nem is léteztél volna. Ismerős?
Egyik napról a másikra történő teljes érzelmi és kommunikációs megszakítás. - Eltűnik, nem válaszol, töröl, blokkol. A való életben pedig egyszerűen nem köszön többé.

Sokan élték már át, mégis keveset beszélünk róla, különösen arról, hogy mi állhat a háttérben, és mit kezdhetünk vele, ha velünk történik meg.
Ez a poszt nem azért íródik, hogy bárkit megbélyegezzünk, hanem azért, hogy értsünk. - Mert ha megértjük, miért nem tudnak egyes emberek „jól” kapcsolódni, talán könnyebben el tudjuk engedni az ezzel járó olykor nehéz érzéseket.

Ami a legtöbbször felmerül a jelenséggel kapcsolatban kérdésként, az az, hogy "Miért viselkedik így valaki?".
Az ilyen hirtelen és látszólag érzelemmentes eltűnés mögött ritkán húzódik valódi érdektelenség és közömbösség. Sokkal inkább éretlenség, félelem, konfliktuskerülés, és figyelmet-energiát nyerő játszmák tudatalatti működtetése.

🔹 Érzelmi éretlenség
Aki nem tanulta meg, hogyan lehet nehéz érzésekről nyíltan, de biztonságosan kommunikálni, az gyakran menekülőre fogja, amikor egy kapcsolat feszültté válik. Nem tudja kezelni sem a saját érzéseit, sem másokét, így az egyetlen (önvédelmi) reakciója: megszakítja a kapcsolatot.

🔹 Elkerülő kötődési stílus
Vannak, akik alapvetően nehezen viselik az érzelmi közelséget. A kapcsolat elején még minden tökéletes – de amikor a másik valódi, sérülékeny, vagy éppen elvár valamit, az már „túl sok”. Ilyenkor az elkerülő ember inkább eltávolodik, és „lekapcsolja” az érzelmi jelenlétét.

🔹 Gyermekkori minták
Ha valakit gyerekként nem tanítottak meg arra, hogy a harag, a csalódás, a fájdalom is elmondható, akkor felnőttként sem lesz eszköze ezek kezelésére. Inkább elmenekül – mert belül úgy érzi, nem biztonságos a kapcsolat, ha benne nehéz érzések vannak.

Mi segít, ha velünk csinálják ezt?
Ez a fajta hirtelen, magyarázat nélküli eltűnés nagyon bántó és akár destabilizáló is lehet. Az elutasítás mindig fáj, de az ilyen lezáratlan kapcsolatokban gyakran magunkat kezdjük hibáztatni.

Ezért fontos az alábbi néhány kapaszkodó:
✅ Ez nem rólad szól
Bármennyire is személyesnek tűnik, az ilyen viselkedés legtöbbször a másik fél érzelmi kapacitásáról árulkodik – vagyis arról, mire nem képes. Ez nem a te értéked vagy szerethetőséged tükröződése.

✅ Nem minden kérdésre jön válasz
Sokszor nem kapunk egyértelmű választ a “miért”-ekre. Lezárás lehet az is, hogy megérted: ez nem volt érett kapcsolat.
A lezárás nem mindig egy közös beszélgetés. Lehet ez egy saját döntés: nem maradok ilyen kapcsolatban – még fejben sem! A lezárás, elengedés belül születik meg – azáltal, hogy elengeded a válaszkeresést, és inkább magadra figyelsz - és nem szükséges hozzá senki más, csak te magad és a gondolataid újrarendezése.

✅Figyelemért és energiáért játszmázva – amikor az, hogy valaki nem tudatos, rombol
Sokan nem tudatosan, de ilyen módon csak energiát és figyelmet próbálnak szerezni másoktól.
Amikor úgy érzik, hogy belül kiüresednek vagy érzelmileg instabillá válnak – ha nincs valódi önismeretük és belső érzelmi biztonság és stabilitás – akkor játszmákhoz nyúlnak. A bűntudatkeltés vagy a passzív agresszió mögött is sokszor ez a torzult figyelemkérés áll. (Nem a valódi kapcsolatot keresik, hanem azt a belső hiányt próbálják kívülről betömködni, amit önismeret, önértékelés és érzelmi önszabályozás hiányában nem tudnak másként enyhíteni.)

Mit tehetsz?
Ne reagálj a játszmára, reagálj az érzésre mögötte. Ha tudod, hogy nem te vagy a célpont, hanem az ő belső zűrzavara, könnyebb távolságot tartani.
Állíts egészséges határokat. Nem vagy köteles részt venni abban, ami csak elvonja az energiád, de nem hoz valódi kapcsolatot.
És tudd: nem a te felelősséged más felnőtt ember érzelmi hiányait pótolni!

Hogy miért éri meg tudatosítani mindezt magunkban is?
Mert időnként mi magunk is játszmázunk. Mi sem rosszindulatból, hanem mert megtanultuk, hogy csak így kapunk figyelmet, törődést.
De a valódi érzelmi intimitás nem a játszmák terepén jön létre, hanem ott, ahol:
ki lehet mondani, ha valami fáj,
lehet kérni, ahelyett hogy elvonulnánk,
lehet nemet mondani, anélkül, hogy eltűnnénk.

Miért fontos már gyerekkorban megtanítani az érzelemkezelést és a konfliktuskezelést?
A konfliktus az élet természetes része. De azt, hogy mit kezdünk vele, tanult viselkedés.
Sajnos sokan nem kapták meg, és felnőttként sem alakították ki azt az érzelmi „szókincset”, amivel megfogalmazhatják, hogy mit éreznek, mitől félnek, vagy mit szeretnének.

Aki sem gyerekként sem felnőttként nem tanulja meg, hogyan ismerje fel az érzéseit, hogyan kérjen bocsánatot és hogyan álljon ki magáért úgy, hogy közben ne bántson másokat, az vagy robban, vagy elmenekül – de nem marad benne a helyzetben.

Kedves Szülők; a jó hír, hogy ez játékosan, élvezetesen, bármilyen korosztály számára tanítható, tanulható!
Beszélgetések, közös meseolvasás, szerepjátékok, érzéskártyák – mind-mind eszközök ahhoz, hogy egy gyerek megtanulja: nem baj, ha valami fáj. A baj az, ha nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

Talán a legnehezebb kérdés - de vannak apró jelek, amikre érdemes figyelni - hogy honnan ismerhető fel időben az érzelmileg éretlen működés?

Erre figyelj:
-Hogyan beszél másokról, főleg azokról, akikkel konfliktusa volt?
-Mindig a másik a „rossz”?
-Tud-e felelősséget vállalni? Vagy mindig más a hibás?
-Mennyire tud beszélni a saját érzéseiről és hogy reagál, ha a te érzéseidről hall? Képes kapcsolódni vagy zavarba jön, dühös lesz, megsértődik, elbagatellizálja?

És még egy fontos dolog: az idő.
A legtöbb kapcsolat elején mindenki a legjobb arcát mutatja. De ha hagyunk időt a valódi ismerkedésre, ha nem csak az intenzitásra építünk, hanem figyelünk a dinamikákra, akkor gyakran észrevehetők a repedések, mielőtt nagyobb törés keletkezne.

Igaz; a valódi kapcsolódás mindig kockázatot jelent. De egyben lehetőséget is!
Lehetőséget arra, hogy olyan kapcsolatokban legyünk, ahol van helye a haragnak, a hibázásnak, az őszinteségnek, önmagunk álarcok nélküli megmutatásának – és ezek nem a kapcsolat végét, hanem annak mélyülését jelentik.