Belső fény, külső változás – Hogyan formálhatod a világot a saját fejlődéseden keresztül

A világ jobbá tétele önmagunkon keresztül igenis lehetséges.
A belső változás hatása a pszichológiai jóllétre és társadalmi dinamizmusokra avagy a belső stabilitás hatása a környezetünkre:

Aki kifelé néz, álmodik; aki befelé néz, felébred. - Amikor már nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet, kihívást kapunk arra, hogy önmagunkat változtassuk meg.

A személyes fejlődés és a társadalmi változás közötti kapcsolat régóta foglalkoztatja a pszichológiát és a filozófiát. Kutatások szerint a tartós és mélyreható változások elsősorban belülről indulnak – vagyis az egyéni fejlődés teremti meg a társadalmi szintű átalakulás alapját.

Az önreflexió, és annak tudatosítása, hogy milyen változásokat szeretnénk látni a világban, az önszabályozás egyik kulcseleme. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy saját viselkedésünket egy hosszú távú cél vagy értékrend mentén alakítsuk, és ne azonnali impulzusaink vezéreljenek. Amikor megfogalmazzuk, hogy milyen értékek – például empátia, igazságosság vagy fenntarthatóság – tennék jobb hellyé a világot, egyben meghatározzuk azt is, hogy mi magunk milyen emberré szeretnénk válni.

A szociális tanuláselmélet szerint az emberek a megfigyelés és utánzás révén tanulnak. így tehát ha valaki következetesen képvisel egy értéket, az nemcsak a saját életében hoz változást, hanem a környezetére is hatással lehet. Azt, hogy az empátia és a segítőkészség „ragályos”, már kísérletek is kimutatták. Ha valaki rendszeresen gyakorol bizonyos viselkedésformákat, az másokat is ösztönöz arra, hogy hasonlóan cselekedjenek (Zaki & Mitchell, 2013). Vagyis a világ alakítása nemcsak globális kezdeményezéseken múlik, hanem azon is, hogy mi magunk nap mint nap milyen mintát mutatunk a környezetünknek. (Természetesen ez lehet pozitív és negatív hatás és változás is, hisz mindenki számára más az érték, mást képvisel, mással hat a környezetére. - Emiatt rendkívül fontos például az, milyen értékrendről tanúskodik a szülők viselkedése, hisz ők gyermekeik életére hatnak a legintenzívebben és legerőteljesebben. De erre később még visszatérünk.)

Az egyéni változás tehát – ha kitartó és hiteles – fokozatosan kihat egy tágabb társadalmi közegre is. Az alulról szerveződő kezdeményezések és egyéni példamutatás bizony formálja az egész rendszert. És sok kicsi sokra megy, ahogyan azt mondani szokták.

De mindaddig, amíg el nem szakadsz attól, ahogyan jelenleg látod a valóságot, minden változás csak véletlenszerű és múlékony lesz az életedben. Teljesen meg kell változtatnod a gondolataidat arról, hogy mi miért történik, mert csak így érheted el a kívánt eredményt. - Néha pedig valóban nem könnyű elhinni, milyen sokat tud számítani a nagy egészben az, ha úgy döntünk, mi igenis tudatosan éljük és teremtjük az életünket.

A belső változás a pszichológiai jólléttel is szorosan összefügg.
Ha az egyén az általa kívánatosnak tartott változásokat beépíti saját életébe, az nemcsak társadalmi szinten, hanem személyes szinten is növeli a jóllétét.
Martin Seligman PERMA-modellje szerint a boldogság fenntartható forrásai a következők:

• P (Positive Emotions) – Pozitív érzelmek

• E (Engagement) – Elköteleződés, flow-állapot

• R (Relationships) – Kapcsolatok

• M (Meaning) – Értelem és cél

• A (Accomplishment) – Teljesítmény, elért eredmények

Érdemes hát mindennap figyelmet adni ezen területeknek, s tudatosan, nap nap után tenni azért, hogy ne csak pillanatnyi, de hosszútávú (fenntartható) boldogságot teremtsünk magunknak.

De nézzük, hogyan is ültethető át mindez a mindennapi életbe:

1. Önreflexió – Fogalmazzuk meg, hogy szerintünk mi lenne a kulcs a világ jobbá tételéhez. Ez lehet egy belső tulajdonság (pl. türelem, empátia), egy érték (pl. igazságosság, fenntarthatóság), vagy egy konkrét cselekvési forma (pl. tudatos jelenlét, mások segítése).

2. Tudatos implementáció – Kezdjük el ezt a saját életünkben tudatosan gyakorolni. Ha például azt gondoljuk, hogy több kedvességre lenne szükség a világban, kezdjünk el mi magunk aktívan gyakorolni a kedvességet, legeslegelőször önmagunknak megadva azt a minőséget, melyből hiányt érzünk a világban.

3. Példamutatás és kapcsolati hatások – Figyeljük meg, hogyan hat lelkiállapotunk, viselkedésünk, gondolkodásmódunk a környezetünkre, és hogyan változnak visszajelzések és interakciók azzal egyidejűleg, ahogy mi változunk.

4. Értékelés és finomhangolás – Rendszeresen reflektáljunk arra, hogy az adott változás hogyan befolyásolja a saját lelki jóllétünket és környezetünket, és ha szükséges, módosítsuk a megközelítésünket. Nincs hiba, nincs rossz eredmény - változás van. S ha a változás nem olyan, amit vártunk, akkor bármikor változtathatunk újra, választhatunk mást, korrigálhatunk, finomhangolhatunk, a megfelelő kikötő felé irányítva életünk hajóját. Ha pedig a változás hasonlatos ahhoz, amit szeretnénk elérni, nincs más dolgunk, mint kitartóan alkalmazni azt, ami számunkra működik (ameddig működik).
   
   

Mivel az egyén belső fejlődése és a társadalmi változás között szoros, kölcsönhatásban álló kapcsolat van, és a pszichológiai kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy azok az emberek, akik értékeikkel összhangban cselekszenek, nagyobb pszichológiai jóllétről és elégedettségről számolnak be, fontos és értéket adó már gyermekkorban megtanítani a belső változás jelentőségét.

A gyermekek kognitív, érzelmi és társas fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos, hogy már korán kialakuljanak azok a készségek és attitűdök, amelyek segítik őket abban, hogy felelősségteljes, önálló és belső motivációval rendelkező felnőttekké váljanak.

Ezt számos ismert kutatás támasztotta már alá, és ma már egyértelműen bizonyítottnak tekintik neveléselméleti szempontból.

A gyermekek elsődlegesen modellkövetés útján tanulnak, vagyis ha a szülők és gondozók hitelesen gyakorolják a belső fejlődés és értékalapú cselekvés elvét, a gyermekek ezt természetes módon veszik át. A belső motiváció kialakulása az autonómia, kompetencia és kapcsolódás szükségleteinek kielégítésével történik. Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy ő maga is hozzájárulhat a saját fejlődéséhez és környezetéhez, akkor nagyobb valószínűséggel válik tudatos és felelős felnőtté. Ha a gyermekek már korán megtanulják, hogy a változás és fejlődés belülről indul, és hogy az erőfeszítés és a tanulás kulcsfontosságú, akkor sokkal ellenállóbbak lesznek a kudarcokkal és kihívásokkal szemben. A belső fejlődés hangsúlyozása segít nekik az önbizalom és önazonosság kialakításában.

Hogyan lehet ezt játékosan és hatékonyan megtanítani?

A gyermekek számára a játék és a tapasztalati tanulás a leghatékonyabb eszköz a világ megismerésére, megértésére és a belső készségek elsajátítására, kialakítására.
Ha szeretnéd, hogy a belső változás és az önfejlesztés elve természetes módon, játékosan épüljön be gyermeked életébe, bátran illeszd be az alábbi módszerek valamelyikét (vagy akár mindegyikét) a mindennapjaitokba:

1. Mesék és történetmesélés - olyan mesék és történetek feldolgozásával, amelyek azt mutatják be, hogy a főhős a belső fejlődés által küzd meg a kihívásokkal és találja meg a boldogságát (pl. A kis herceg, Az oroszlánkirály, Pinokkió…).

   A gyermekeket érdemes bátorítani arra is, hogy saját történeteket találjanak ki, amelyekben a karakterek önmaguk fejlesztésével érik el céljaikat.

2. Szerepjátékok és dramatizálás, amelyekben a gyermek kipróbálhatja, hogyan lehet empatikusabb, önállóbb vagy kitartóbb.

   És lehet ő a saját mesék központi figurája. „Mi lenne, ha te lennél a főhős, aki segít egy másik szereplőnek egy fontos tulajdonsága fejlesztésében, hogy végül sikerrel győzzétek le az akadályokat?”

3. Reflektív beszélgetések és naplóírás (Kisebb gyermekeknél esti beszélgetések arról, hogy aznap milyen pozitív változásokat hoztak létre saját magukban vagy mások életében, nagyobbaknál vezetett naplózás, ahol hetente egy adott értékről - pl. türelem, kedvesség, önkontroll- írhatnak saját tapasztalataik alapján. Sokat segít, ha szülő is bekapcsolódik a játékba, és ő is mesél, ő is összeír tapasztalatokat, megéléseket a saját életéből vagy a család életéből.)

4. Érzelemfelismerő és önszabályozó játékok, érzéskártyák használata, ahol a gyermek gyakorolhatja különböző érzelmi állapotok beazonosítását, megnevezését, intenzitásuk meghatározását és az intenzitás változás jeleinek felismerését, és megértheti, hogyan befolyásolhatja az érzéseit, a viselkedését, a döntéseit, és ez hogyan hat vágyott céljai elérésére.

5. Tudatos jelenlétet gyakorlatok

   Ezek a játékos módszerek (1.-5.) állat asszisztált terápiás fejlesztés keretében rendkívüli, hatványozott hatékonysággal bírnak.
   

6. És talán a legfontosabb: a Pozitív példamutatás a mindennapokban, ami által a szülő saját példáján keresztül mutatja meg, hogy az önfejlesztés és az értékalapú döntéshozatal miként működik. Például ha a gyermek látja, hogy a szülő a nehézségeket tanulási lehetőségként kezeli, ő maga is így fog hozzáállni az akadályokhoz, kihívásokhoz.
   

Hogyan lehet a mindennapi élethelyzeteket kihasználni ennek megtanítására?

A gyermeknevelés egyik kulcsa, hogy a spontán élethelyzeteket is nevelési lehetőségként használjuk fel.
Íme néhány egyszerű példa, melyek rengetegszer előfordulnak, így nagyszerű lehetőséget kínálnak:

- Konfliktuskezelés testvérekkel vagy barátokkal - Segítsünk a gyermeknek abban, hogy felismerje saját szerepét a konfliktusban, és ösztönözzük arra, hogy belső változással (pl. empátia, türelem, bölcsesség) oldja meg a helyzetet.

-Kudarckezelés és frusztráció - Amikor egy gyermek kudarcot él át (pl. nem sikerül neki egy feladat), segítsünk neki felismerni, hogy a fejlődés egy hosszú távú folyamat, időbe telik, és hogy a tanulás-gyakorlás a legfontosabb, mert a kitartó szándék idővel biztosan eredményre vezet.

-Önállóság és felelősségvállalás - Érdemes a kisebb döntési helyzetekbe bevonni a gyermeket (pl. „Mit gondolsz, mivel szerezhetnénk a legnagyobb örömet Apának a szülinapjára”), hogy érezze, hogy fontos, amit gondol, és fontos az is, hogy ezzel tud hatni (és hogyan tud hatni) mások életére (is).

-Segítőkészség és proszociális viselkedés ösztönzése - Például ha gyermekünk segít valakinek, tudatosítsuk benne, hogy az ő cselekedete hogyan járult hozzá a környezetéhez.

A leghatékonyabb szülői hozzáállás és magatartás:

1. Értékalapú nevelés – A szülő saját viselkedésével modellezi a belső változás és az önfejlesztés fontosságát!

2. Támogató, de önállóságot adó szemlélet – Nem minden problémát kell megoldani a gyerekek helyett. Érdemes inkább segíteni őket abban, hogy maguk találják meg a megfelelő stratégiákat, és szükség esetén megtanuljanak segítséget kérni.

3. Bátorítás és pozitív visszacsatolás – Rendkívül fontos elismerni a gyermek belső fejlődését, és nem csak az eredményeit. Ne felejtsük, sohasem másokhoz, mindig önmagukhoz viszonyítva értelmezzük a fejlődést, változást.

4. Nyitott párbeszéd és kérdésalapú tanulás – Több energiát, több nyitottságot, több türelmet és nagyobb bizalmat igényel, de megéri: Nem csupán megmondani, mit kell tenni, hanem közös gondolkodással elvezetni gyermekeinket a felismerésekhez.

A belső fejlődés és önismeret jelentőségét már gyermekkorban érdemes megtanítani, mert ez segíti a gyermekeket abban, hogy autonóm, felelős, és belső motivációval rendelkező felnőttekké váljanak.

Minden nagy változás egyetlen ember döntésével kezdődik: azzal az elhatározással, hogy saját életünkben tudatosan megtestesítjük azokat az értékeket, amelyeket a világban is látni szeretnénk. Ha mi magunk törekszünk az empátiára, az igazságosságra, a tudatosságra vagy éppen a kitartásra, az nemcsak minket formál, hanem másokra is hatással lesz. A belső fejlődés ereje abban rejlik, hogy csendben, mégis mélyrehatóan alakítja a környezetünket.

Legyen szó önismeretről, szülői példamutatásról vagy segítői hivatásról, a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az az, hogy hitelesen élünk és inspirálunk. Nem kell tökéletesnek lennünk – elég, ha elkötelezetten haladunk egy olyan úton, amely a növekedést, a tanulást és az értékteremtést helyezi középpontba. Ha ezt tesszük, akkor anélkül is formáljuk a világot, hogy nagy szavakat mondanánk vagy globális mozgalmakat indítanánk. Hiszen a változás – akárcsak a fény – mindig belülről kifelé terjed.